Az első lépések

Miután párom elköltözött gyermeke édesanyjától (ne tudjátok meg mennyi időbe került, hogy ezt az egy szót igy leirjam, de majd megtudjátok miért), akkor kezdődtek a harcok. Egy januári napon csörgött a telefonom, hogy költözöm gyere te is velem először hirtelen nem tudtam, hogy jó emberrel beszélek-e.

Itt kezdődött minden....

Miután kiderült, hogy én is a képben vagyok, kezdődött az elidegenítés (szóra kattintva részletes lírást ad). 

Akárhányszor picurka jött hozzánk nem szállt ki a kocsiból, sírt és üvöltött mint a sakál.

Idézem:

 - Anya és a mama azt mondta nem szeretsz és nem viszel haza, haza akarok menni, mert nem szeretsz...
- Anya azt mondta hogy nálad nem kapok enni...
- Anya azt mondta, ha nem jövök veled el akkor nem mehetek haza....

És még sorolhatnám ezeket a csodás indokokat amik egy akkor 2 és fél éves gyerek fejében kavarogtak...

Eltudjátok képzelni, hogy mi zajlik egy ilyen pici lelkében és fejében?
Egyértelmű, hogy igen, ha hasonlóképp szeretitek a gyermeket/gyermekeket, ahogy én szeretem a párom kisfiát.

Ez nagyon sokáig így ment, a láthatást anyuka folyamatosan vissza vetette, folyamatosan agresszívnak volt feltüntetve a párom és még több pénzt akar....mondjuk ez a mai napig így van...sajnos... De ezekről majd bővebben is fogok írni...

Második feleség!

Az, hogy pontosan milyen is második feleségnek lenni, egy olyan kapcsolatban ahol akár egy-kettő vagy három gyerkőc is van egy előző kapcsolatból csak az tudhatja aki már átélt egy ilyet, vagy épp nyakig benne van...és még lötyögtetik is. Ez alatt mit értek? A blogom pont ezzel fog foglalkozni, érzések, segítség nyújtás, jogok, hogy kezeljük a párunk gyerkőceit, hisztiket és vajon van jogunk nevelni őket, vagy csendes társként megfigyelhetünk. 

Családok akiknek az életébe belecsöppentünk mint harmadik fél, milyen is ez valójában, ha szeretnétek tapasztalataitokat megírni akkor nyugodtan írjatok a blogra akár névvel, akár név nelkül anonimként. 

Én leírom mit tapasztaltam, mik azok a jogok amikhez apa és anyaként is úgy érzem joga van mind két félnek, és hogy nekünk mihez is van jogunk. Érzelmileg lelkileg megterhelő lehet ez az egész, de úgy érzem ha megosztjuk egymással, minden csak jobb lehet.

Egy bizalmi kapcsolat sok minden alapulhat, de főként azon, hogy gyerek-harmadik fél között hogy alakul ki kapcsolat.

A saját kis tapasztalataim az elmúlt 2 évről lépésről lépésre fogom leírni nektek, részletesen és úgy hogy abban benne lesz minden jószándék, akarat és segítség is.

Próbálok segíteni abban, hogy kezeljünk egy egy anyukával kialakult szituációt vagy épp fordítva.

Próbálok segíteni abban, hogy fogadjuk el a gyerkőcöt és neki az életébe mi milyen hatással vagyunk, mennyire lehetünk nevelő jellegűek!

Ha bárkinek van téma ötlete szívesen várom!


Viku